A napokban azon gondolkoztam, hogy vajon miért áll rajtam rosszul az összes farmerem. Nos, gondoltam, ezt orvosolni kell, veszek hát egy új farmert. 🙂 Éljen, lehet vásárolni. Be is tértem az egyik erre szakosodott üzletbe, ahol a próbafülkében állva rájöttem, hogy miért nem szeretem ezt az áruházat: két tükör van a fülkében, egymással majdnem szemben, vagyis, ha akarom, ha nem, akkor is látom magam előről-hátulról. Megvan az ok, hogy miért is áll rajtam rosszul mostanában minden….
Nos, hát ezt nem kellett volna….. Amióta elmúltam harminc még csak egyszer mertem magam szembesíteni az idő múlásának tényével. Akkor a lábfejemen vettem észre, hogy “öreg”. És most itt a próbafülékben állva látok egy nagy és formátlan (értsd: a korábbi, majdnem tényleg bugyimodell, kerek, igazi jó dögös popóm helyén egy téglalap alakú valami lóg). Szóval…amennyire deformálódott a legkedvencebb testrészem, annyira változott meg a hangulatom is. Így hát, nagy kínok között oda jutottam, hogy nincs mit tenni, újra intenzíven kell mozogni. Ja azért az eltorzult hátsómat lefotóztam, hogy minden nap megnézhessem és legyen, ami motivál. Reggelre be is állítottam az ébresztőhöz fotónak, hogy még csak véletlenül se legyen kedvem futás helyett szunyókálni. A hatás nem maradt el. Sikerült lefutnom a kitűzött célt. Most újra a képet nézem és azon morfondírozom, hogy vajon sikerül e visszaállítani az eredeti állapotot vagy az idő múlásával hiába lesz minden munka, a hátsó felem egyre csak torzul majd???? Erre adjatok nekem választ! Mi a helyzet veletek e téren? Kortól független az ultra dögös popó? Vagy hiú ábránd csupán, hogy lehetséges a “tökéletes”? Help…..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: